Járóföld
Engedtessék meg, hogy múzsámat
a fotel sarkában is megmutassam.
Csak egy pillanatra, mielőtt az ajtót
behúzom, és az ártér csapásain
nyomulok a hídig, hogy formában
maradjak. Méreten aluli példányokra
alkuszom a horgászokkal, bedobva,
hogy az új lakó a védőszentet körbe
leporolta, fényvisszaverő kabátban.
Hazatérve bélyeget nyalok fel szabvány
levelezőlapra, hogy a portyázásból
ízelítőt adjak. Fel se véve, ha a néhány
sorban úgy jelenek meg, ahogy az évszak
kiadványaihoz illő. Nedvüket csepegtető
fák alatt és száraz szemmel figyelve
az áthúzó madárrajt, a háttérben
a túlsó parttal.
*
A példázathoz tartozik,
hogy a cirkusz elvonult,
az iskolában próbacsengetések
zúgnak. A kutyafuttatóban
három nő a férfiakat szidja,
te pedig a tetőkertbe adsz
találkát. Az utolsó lépcső-
fordulóban kifújom magam,
és rákészülök, hogy a szél
miatt tele vagy panasszal.
Hogy szóhoz jutva bedobom:
az apadásra már csak feketén
lehet fogadni, vagyis közel van.
Átkötök a kedvenc témádra,
és már csak követem, hogy milyen
regényes múlt marad mögötted,
műfaji elvárások nélkül.
(Megjelent az Alföld 2024/5-ös számában. A borítókép a lapszám illusztrációja, Géczi János római plakátroncsfotója.)
Hozzászólások